Szász Hanna, dramaturg 2018-ban végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Már a tanulmányai közben elkezdett a Vígszínháznál dogozni, ahol három évet töltött el. Több mint egy éve szabadúszó és a színházon túl a filmekkel is egyre többet foglalkozik. Beszélgettünk kezdetekről, családi háttéről, Vígről és a fiatal dramaturgok sorsáról.

 

Bessenyei Gábor: Kezdjük első körben ezzel: Miért dramaturg és mikor döntötted el?

Szász Hanna: Hú, azt, hogy mikor döntöttem el, azt abszolút nem tudom, pedig pont most kérdezte valaki. Az, hogy színházzal akarok foglalkozni az elég hamar körvonalazódott, így tizenhárom – tizennégy éves koromban már tudtam, csak azt nem, hogy azon belül mit. Az biztos volt, hogy nem akarok színész lenni, a rendezés se igazán érdekelt, szóval valószínűleg innen jött, nagyon szerettem olvasni, érdekelt az adaptálás és valahogy körvonalazódott, hogy a dramaturg a leginkább nekem való. Érettségi után pedig pont indult az egyetemen dramaturg szak, szóval még mázlim is volt. Na meg azzal is, hogy fölvettek.

B.G: És csak színház volt a fejedben, amikor ezt eldöntötted, vagy a filmmel is szemeztél?

Sz.H: A film nagyon érdekelt és a mai napig érdekel is, de a színház közössége és „együtt alkotás” sokkal jobban megfogott.

Seres Flóra: És író se akartál lenni?

Sz.H: Az nem. Úgy értem szívesen írnék így magamtól, de az még egy hosszabb folyamat.

B.G: Tudom, hogy elcsépelt, de muszáj megkérdeznem, hogy az apuka-háttér mennyire játszott szerepet abban, hogy erre a pályára keveredtél?

Sz.H: Valószínűleg sokban szerepet játszott. Nagyon sokat voltam színházban, mind próbákon, mind előadásokon, tehát már akkor beszippantott engem.

B.G: De ő nem nyomta ezt tudatosan, nem?

Sz.H: Egyáltalán nem. Támogatott, de azért nem volt felhőtlenül boldog, amikor ezt bejelentettem. (nevet)

B.G: Érdekes, általában mindenkinél ez a művészszülő reakció (nevet). Mondtad, hogy mázlid volt az egyetemmel több szempontból is. Hogy telt az ottani öt év?

Sz.H: Jó osztályunk volt, ami nagyon nagy szerencse. Én szerettem az egyetemet, bár persze voltak nehézségek, meg hosszú is ez az öt év nagyon, de alapvetően jó élmény volt és sokat is adott, gondolkodásban és szakmailag is.

B.G: Emellett te elég hamar elkezdtél párhuzamosan élesben is dolgozni. Melyik az értékesebb?

Sz.H: Hát nyilván a gyakorlat, a kinti munka. Legalábbis én abból többet profitáltam, úgy érzem, mint az elméletből. Persze mindkettő fontos és teljesen mást igényel az embertől.

B.G: És miért pont a Víg?

Sz.H: Tök véletlenül kerültünk oda egy osztálytársammal. Akkoriban rendezett ott apukám és kérdezte, hogy nincs-e kedvünk próbát nézni, mi meg persze örültünk nagyon és egyik osztálytársammal elmentünk. Aztán előállt egy olyan szituáció a Vígben pont akkoriban, hogy kellett dramaturg és minket odahívtak.

B.G: Emlékszel milyen volt az első munka, egy ilyen nagy, klasszikus kőszínházban?

Sz.H: Nagyon ijesztő.

 

foto: Seres Flóra

 

B.G: Mi volt a darab?

Sz.H: Az Audiencia. Nem én voltam az egyedüli dramaturg, de én jártam be próbákra, követtem a folyamatot olvasótól bemutatóig. Nagyon izgalmas volt!

B.G: Hogy fogadtak? Azért elég fiatalnak számítottál, mondjuk most is… Mennyire volt könnyű egy Halász Juditnak (II. Erzsébet az Audienciában) megmondani, amit gondolsz?

Sz.H: Nem nagyon mondtam bármit is, meg nem is a dramaturg dolga ez, azt hiszem. Olyanokban segítettem a színészeknek, hogy hogyan ejtsenek bizonyos szavakat, vagy utánajártam, ha én se tudtam. Elfogadtak és tökre segítettek, úgyhogy jó élmény volt.

B.G: Említetted, hogy nem ez a dramaturg dolga. Mi a ti dolgotok pontosan egy próbafolyamatban?

Sz.H: Hát ezt én se tudom… (nevet) Jóval az olvasópróba előtt kezdünk dolgozni a szöveggel, a rendezővel együtt és elkészül egy szövegkönyv. Aztán, hogy ott legyünk-e a továbbiakban az már a rendező és a te döntésed is. Van, aki szereti, de van, aki azt szereti jobban, ha ritkán jársz, és külső szemként tudsz jelen lenni.

B.G: Egyetem alatt három évet dolgoztál egyhuzamban a Vígben. Mi volt az oka a váltásnak? 

Sz.H: Azt éreztem, hogy nagyon fiatal és nagyon pályakezdő vagyok ahhoz, hogy leragadjak egy helyen. Kevés időm volt bármi másra és kaptam olyan felkéréseket, amik iszonyatosan izgalmasok voltak, de nem tudtam elvállalni őket. Ezért döntöttem úgy, hogy otthagyom ezt a biztonságot jelentő közeget és megpróbálok másfele is elnézni.

B.G: Ez kb. egy éve volt. Hogy látod, jól sikerült ez a váltás?

Sz.H: Az első szabadúszó év jó volt. Filmeztem is, volt színház, úgyhogy sikernek élem meg.

B.G: Mennyire más független társulatoknál dramaturgnak lenni, mint egy kőszínháznál?

Sz.H: Most dolgoztam a Trafóban a Gondolat Generátorral, akik ott csinálják a színházpedagógiai programot. A kőszínházban van minden munkára egy saját ember, míg itt mindent mi csináltunk. Én ezt például kifejezetten élveztem. Nagyon jó volt mindent együtt csinálni.

B.G: Hogy alakulnak ki a közös projektek így szabadúszóként? Ültök valahol, söröztök és odafordultok egymáshoz, hogy „figyu, csináljunk már valamit?” vagy ennél azért hivatalosabb a dolog?

Sz.H: Változó. A korosztályunkban szerintem nagyon sokszor ez van, amit mondtál, hogy csak úgy egy sör mellett találunk ki dolgokat, de nyilván van az is, hogy felhívnak egy-egy megkereséssel.

 

foto: Seres Flóra

 

B.G: Mondtad a filmet. Ahogy készültem, próbáltam ennek is utánajárni, de a Port.hu-n csak egy dolgot találtam és ott is színészként voltál feltüntetve. Néztem is, hogy lehet, hogy váltottál egyet én meg lemaradtam…

Sz.H: Igen, igen kipróbáltam, nagyon jó volt… (nevet) Nem, természetesen dramaturgként voltam érintett. Csináltunk egy Utas és holdvilág adaptációt apukámmal, meg egy jó barátommal.

B.G: Mennyire más filmben dolgozni, mint egy színházi előadásban? Ugye inkább az utóbbit tanultad, gondolom otthonosabban is mozogsz a színházban.

Sz.H: Abszolút. Egy munka után nem mernék levonni következtetéseket, de hát nagyon más. Alapból a munkafolyamat, a dialógok ritmusa, minden. Ugye filmre sokkal rövidebben kell írni, mert nem bírja el a hosszú szöveget. Szóval más, de én nagyon élveztem és szeretnék még sokat.

B.G: Van bármi műfaji preferenciád, valami, ami a legjobban érdekel?

Sz.H: Nincs. Inkább a közösség a preferenciám. Az jobban számít, hogy kikkel csinálom. Nyilván fontos a mit is, de jobban háttérbe kerül, ha a közeg olyan.

B.G: És a témák?

Sz.H: Mostanában egyre jobban érdekelnek a közösségi problémák, a jelen megoldatlan dolgai, ami elrugaszkodik a szórakoztatástól.

B.G: Van, hogy beleszólsz a rendezésbe?

Sz.H: Ha kérdeznek, akkor szívesen elmondom a véleményem. Eddig szerencsém volt, mert többnyire nagyon nyitott emberekkel dolgoztam együtt, akik mindenki véleményére kíváncsiak voltak.

B.G: Nehéz fiatalként a pályán?

Sz.H: Nagyon sokan vagyunk. Sok fiatal dramaturg van és amúgy is nagyon le van fedve a szakma, tehát nem egyszerű munkát kapni, az osztályban próbálunk egymásnak lepasszolni munkákat, meg segíteni egymást.

B.G: Van olyan terved, álmod, amit egyszer mindenképp meg szeretnél egyszer csinálni?

Sz.H: Sokszor vannak a fejemben random sorozat ötletek, amiket felírok a noteszembe. Mondjuk aztán be is csukom és annyiban marad. Ezekkel kéne kezdeni valamit! (nevet)

B.G: Milyen munkáid jönnek a közeljövőben?

Sz.H: Jelenleg két projektet készítek elő, egy regényadaptációt illetve egy lakásszínházi előadást, de egyelőre ezek még kezdeti fázisban vannak. Aztán meglátjuk még miket mit hoz a jövő.

 

Coming up

Audiencia – Pesti Színház

Lóvátett lovagok – Pesti Színház








 O r s z á g v á r o s                            KONTAKT

 

.

Új-Gen Art                                          seres.flora@orszagvaros.com

                                                          bessenyei.gabor@orszagvaros.com

Impresszum

ÁSZF

Copyright © 2019 · All Rights Reserved · Orszagvaros

Adatvédelmi tájékoztató

Tartalom felhasználása